Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Olyan a szív...

2009.05.20
 


Gárdonyi Géza:A SZÍV

 

 

Olyan a szív, mint a labda:

a játszó sors dobja-kapja.
Mennél inkább ütik-verik,
annál feljebb emelkedik.



"Senki sem különálló sziget; minden ember
a kontinens egy része, a szárazföld egy
darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger,

Európa lesz kevesebb, éppúgy mintha egy

hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát,

vagy a te birtokod; minden halállal én leszek

kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel;

ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang:

érted szól."

John Donne
Márai Sándor: Füveskönyv (részlet)

A szívről


De amíg azt hiszed, hogy dobog valahol egy szív, mely érted dobog, bocsáss meg az embereknek. Egy emberi szív, mely önzetlenül érez irányodban, elég, hogy megbocsáss mindazoknak, kiknek önző és komisz szívét megismerted; elég, hogy megbocsáss az emberek összességének. Nem kell sok ahhoz, hogy e reménytelenség közepette megengeszteljenek. Egy ember elég. S nem igaz az sem, hogy nem találkoztál ezzel az emberrel. Csak éppen ideges voltál, vagy türelmetlen és mohó, s odább mentél. Mert ember vagy, s mert ilyen az emberi szív.

Senki sem magától lett olyan, ami. Mind ezernyi más emberből vagyunk. Bárki, aki valaha is kedvességet tett nekünk vagy bátorítóan szólt hozzánk része lett a mi karakterünknek, gondolatainknak, és sikereinknek is

(George Matthew Adams)


 

Reményik Sándor: Akarom


Akarom: fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,

Ekevas, mely mélyen a földbe ás,

Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,

De szirmát ki nem bontja a virágnak,

S az emberek, mikor a mezőn járnak,

A virágban hadd gyönyörködjenek.

Legyek a kendő, mely könnyet töröl,

Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.

A kéz legyek, mely váltig simogat,

Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.

Legyek a fáradt pillákon az álom.

Legyek a délibáb, mely megjelen

És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,

Legyek a délibáb a rónaságon.

Legyek a vén föld fekete szívéből

Egy mély sóhajtás fel a magas égig,

Legyek a drót, min üzenet megy végig

És cseréljenek ki, ha elszakadtam.

Sok lélek alatt legyek a tutaj,

Egyszerű, durván összerótt ladik,

Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,

Míg le nem teszi a művész a vonót.
 

Reményik Sándor
Templomok


Én csak kis fatornyú templom vagyok,
Nem csúcsíves dóm, égbeszökkenő,

A szellemóriások fénye rám ragyog,

De szikra szunnyad bennem is: Erő.

S bár irigykedve holtig bámulom

A dómok súlyos, drága titkait,

Az én szívem is álmok temploma

És Isten minden templomban lakik.

 

A hiúság nem az emberre magára vonatkozik, hanem a maszkra. Mindenki tudja, hogy az ember csak akkor van, ha a maszk eltűnik. A maszk azonban drága - drágább, mint az ember. Mert az ember ingyen van, a maszkért fizetni kell. Ingyen? - Igen: hangsúlytalanul, egyszerűen, tisztán és józanul. Fizetni kell? - Igen: a hangsúlytalanságot, egyszerűséget, tisztaságot, józanságot fel kell adni. Ezért drágább a maszk és ezért kell. Mert sokba kerül. Előkelőbb, hamisabb, játékosabb, gazdagabb, megtévesztőbb. Ez az, amit a maszk igazságának hívnak. A maszk igazsága nem arra vonatkozik, amit elmond, mert amit elmond, az hamis; hanem arra, amit takar, mert az igazat takarja.

Hamvas Béla :A tükör

 

 

Valahol messze szól a zongora.
Bús régi nóta lágyan száll tova.

És mint az álom, mint a sejtelem:

Egy régi érzés meglep hirtelen.

A lelkemen minthogyha átsuhanna

A rétek lelke, az erd
ők sugalma.
Ah, szárnyra kelt az erd
ő, rét, halom,
S besurrant hozzám a tárt ablakon.

Valamit suttog bús akácfalomb.

Távoli dallam halkan egyre zsong.

"Biztos lehetsz benne, hogy mindig lesz tavasz,
s a folyó újra folyni fog, amikor felenged a fagy."

Ernst Heminway

 

 Egy Rózsaszál…

*
Egy Rózsaszál mit feléd nyújtok,
egy rózsaszál, mit szívből adok.
Egy rózsaszál - mely szép, bársonyos,
egy rózsaszál – üzen, illatos.
*
Barátság rózsája, mit kaptam,
Szívből jött – már tovább adtam.
Barátság rózsája átölel,
Szerető Szívekkel ünnepel.
*
Virul, mint egy Égi Angyallény,
tündököl, mint egy szép tünemény.
A Szeretet, ami élteti
kölcsönös tisztelet öleli.
*
Egy Rózsaszál mit feléd nyújtok,
egy rózsaszál, mit szívből adok.
Egy rózsaszál - mely szép, bársonyos,
egy rózsaszál – üzen, illatos.
*

Szeretettel adom tovább a Szeretet Rózsáját

 
 




A könyv az néha olyan, mint az élet,
Könnyű a lapokat utólag nézned.
De hogy az iromány miként került oda,
S hogyan szállnak az évek tova?

Egyik ember sem számolja a lapokat,
S nem tarja számon a keserves napokat.
Te se tartsd számon a rosszat mi történt,
Légy boldog s írogass önként.

Ne más írja gyönyörű könyvedet,
Te irányítsd saját létedet!
S ha majdan előveszed könyved mit írtál,
Azt olvasd, boldogságtól sírtál!

S ha az emlékek hada lepi el szívedet,
Boldogságban gondold végig létedet.
És ha elolvassa egyszer más is e könyvet,
A meghatottság idézze elő szemében a könnyet..."

 Dsida Jenő

Csak egy...

Csak egy van, aki lelkemet megérti,
Aki felfogja sóhajtásimat,
Csak egy van, aki örökre a régi,
Csak egy van, aki titkon megsirat;

Ki csókot adott, mikor nem is kértem,
És hozzám szól csak egyre, hangtalan,
Csak egy van, aki imádkozik értem -
És az is olyan nagyon messze van!



 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.