Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tóth Árpád:Esti sugárkoszorú

2009.02.19
       
   
 
 
Esti sugárkoszorú
Előttünk már hamvassá vált az út, 
És árnyak teste zuhant át a parkon, 
De még finom, halk sugárkoszorút 
Font hajad sötét lombjába az alkony: 
Halvány, szelíd és komoly ragyogást, 
Mely már alig volt fények földi mása, 
S félig illattá s csenddé szűrte át 
A dolgok esti lélekvándorlása. 

Illattá s csenddé. Titkok illata 
Fénylett hajadban s béke égi csendje, 
És jó volt élni, mint ahogy soha, 
S a fényt szemem beitta a szivembe: 
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te, 
Vagy áldott csipkebokor drága tested, 
Melyben egy isten szállt a földre le, 
S lombjából felém az ő lelke reszket? 

Igézve álltam, soká, csöndesen, 
És percek mentek, ezredévek jöttek - 
Egyszerre csak megfogtad a kezem, 
S alélt pilláim lassan felvetődtek, 
És éreztem: szivembe visszatér 
És zuhogó, mély zenével ered meg, 
Mint zsibbadt erek útjain a vér, 
A földi érzés: mennyire szeretlek! 
  Tóth Árpád
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.