Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lelki társ

2009.11.28
Photobucket


Lelki társak, lélekpárok, ikerlelkek, duális lelkek... Ezekkel a kifejezésekkel emlegetik leggyakrabban azt a jelenséget, amikor két ember eleve elrendelt módon egymáshoz tartozik 

 

 

Az elmélet alapjául azok a vallási és mitológiai történetek, legendák szolgálnak, amelyekben a közös motívum az eredendő egység, amelyet egy felsőbb erő választ ketté, hozza létre belőle a két pólust. Amikor egyedül vagyunk és társat keresünk, jó azzal erősíteni a kitartásunkat, hogy valahol létezik az a bizonyos "másik felünk", és ha találtunk valakit, reménykedünk, hogy ő az.

 

Ha félbetörünk egy kekszet, a tésztája attól még ugyanaz marad, és a két fél törési vonala mentén egymásba illeszthető. Ilyenek az összetartozó lelkek is. Nem ellentétek, hiszen az anyag ugyanaz, és nem is egyformák, hiszen a két darab különbözőképpen tört, ám épp ezen a felületen összeilleszthető. A lélek-kekszet persze isteni kezek törték két darabra, sok-sok inkarnációval ezelőtt. A tálca pedig óriási, téren és időn keresztül keressük a másik felet, olykor megtaláljuk, majd elveszítjük a körforgásban, hogy aztán újabb életeink során újra kereshessük.

 De hogyan is működik mindez, honnan ismerjük fel lelki társunkat? Nos, az intuíció fontos, de emellett másra is szükség van. Fel kell fedeznünk az anyagot, ami bennünket alkot, és ami így azt a másik embert is alkotja. És tisztába kell jönnünk a saját törésmintánkkal is ahhoz, hogy a másikban meglelhessük a hiányzó részt.

 Vannak bizonyos jelek, olyasfajta kapcsok két fél között, amelyek azonnal árulkodnak valamiféle egységről, végzetszerű sorsközösségről. Ilyen jel lehet például az asztrológiai ikrek jelensége, tehát az, amikor két személynek megegyezik vagy nagyon hasonló a születési képlete.

 A lelki társak kifejezést leggyakrabban a szerelmi kapcsolatok vonatkozásában használják, holott érvényes lehet családi, baráti, sőt munkakapcsolatokra is, tehát az emberi kötődések mindenféle formájára. Ebből kiindulva elmondható, hogy egyetlen inkarnációnk során több lelki társra is lelhetünk az élet különféle területein. Mindezek alapja a karmikus kapcsolat, amely különböző inkarnációink során összesodor azokkal a lelkekkel, akikkel eredendően összetartozunk.

 Idézet Kryontól

Különböző energiákat képviselnek, ám hasonló jellemzőkkel bírnak. Mindkettő partneri viszonyt jelez. A lélektárs életre szóló társ. Ez nem feltétlenül romantikus viszony. Lehet anya és lánya kapcsolat, vagy két, egymással rokoni kapcsolatban nem álló ember, akik valamilyen célból összeállnak egymással. És igen, szerelmi kapcsolat is lehet. Tehát partnerkapcsolati energia.

Az ikerláng energiája a te tükörkép energiád. Az ikerláng az, aki megtalálja a "másik felét" annak, amit keres. Az ikerláng energia nem feltétlenül partnerkapcsolat, mint a lélektárs. Sokkal inkább arról szól, hogy bizonyos célból összekerül két ember, hogy együtt létrehozzanak egy egészet, ami külön-külön hiányzik belőlük, mint lehetőség vagy cél.

A lélektárs egy életre szóló jó kapcsolat lehet, ám az is lehet, hogy semmi nem lesz belőle. Az ikerláng céllal kerül az életedbe, valamilyen cél felé hajt. Hadd adjak konkrét példákat. Volt vezetőtöknek, Ronald Regan-nek volt egy Nancy nevezetu lélektársa. A DNS szerkezetének felfedezői, Watson és Crick pedig ikerlángok voltak.

Néha az ikerlángok között is szerelmi viszony alakul ki, ám ha ez a helyzet, ez a nagyobb kép miatt van így... valamit együtt kell megvalósítaniuk. A lélektársak az öröm, és az élet kiterjedésének megtapasztalása miatt vannak együtt. Az ikerlángok kapcsolata arról szól, hogy közösen létrehozzanak valamit, amire egyikőjük sem lenne képes egyedül. A lélektárs és az ikerláng ugyanaz a személy is lehet! Ha ez történik, az valóban nyilvánvaló.

 A teremtés hajnalán, Isten szétszórta a lelkeket, hogy járják be a világot és tapasztaljanak. 

A lelkek életről életre születtek, nemtelen lények voltak, épp hogy megtapasztalták az Istentől elkülönülés fájdalmát.

Tudásuk és képességeik oly hatalmat adott a kezükbe, hogy már-már a Félistenek birodalmát fenyegették. 

 Bőszségüket és nagyravágyásukat megelégelte a Teremtő, és kettéválasztotta Őket: Férfivá és Nővé. 

 Az elkülönült lelkek lassan elsodródtak egymástól, később viszont hiába keresték már párjukat, nem lelték meg.

 Születésről születésre szüntelen keresünk valamit, amit elvesztettünk. Keressük Lélekpárunkat és haza akarunk jutni Istenhez. Eme két, lelkünkből fakadó vágy hajt bele újabb párkapcsolatokba és nagyobb kihívásokba, de tudatosság híjján nem sok esély van a hazaérkezésre!Lélekpárod megtalálásának több módja is van:

 - A legbiztosabb, ha elindulsz és megkeresed. Persze nem kívül a világban, össze-vissza kutakodva, hanem inkább Önmagadban - meglelve hiányzó másik feledet!

 Lélekpárunk megtalálásához az - "Ahogy bent, úgy kint." - Univerzum törvényét használjuk fel. 

Ha valamit megtalálsz saját belső világodban, akkor azt be fogod vonzani a külvilágból is. Vagyis, ha megtalálod magadban nemiséged másik felét, akkor bevonzod a hozzád illő partnert a világból, méghozzá a legtökéletesebbet!

Életeink során számtalanszor kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor szeretnénk a másikkal kapcsolatba kerülni, de ez nem jön össze, vagy nem annyi ideig, úgy ahogy arra vágytunk.

Ilyenkor a vágy megmarad és átjön egy következő életre. Itt, ha van rá lehetőség, akkor újra összetalálkozik a két lélek és a belső kötődésből fakadóan próbálják megélni öntudatlanul a régmúlt vágyakat. Ez a karmikus kapcsolatok alapja.

 Gyakori működésképtelenségük oka az, hogy a vágy kialakulásának idején teljesen mások voltak a viszonyok, személyiségek, amelyek vonzódtak egymáshoz, és most már nem biztos, hogy feltámad ugyanaz az érzés.

Viszont a belső kötőerők miatt a kapcsolatnak létre kell jönnie, ha akarjuk, ha nem! - Kivéve, ha megkeressük magunkban ezeket a kötődéseket és a tudat mély rétegében feloldjuk azokat. Férfi és Női ideálképeink kisgyermekkorunk óta alakulnak. Igen jelentős az ellentétes szülőtől átvett tulajdonság és kisugárzás minta aránya. Aztán hozzáadódik az idősebb fiútestvér, első szerelem, első párkapcsolat, első szexuális kapcsolat és a társadalmi ideál képe.

Ezek az ideálok segítenek a párválasztás során a szelektálásban, de hatékonyságuk tragikus!

  Hiszen mi köze lenne egy ilyen másokból összegyúrt ideálnak ahhoz, hogy ki az akivel jól érzem magam? Ezeket a mintákat követve számtalan olyan kapcsolatról lemaradhatunk, amely elégedettséget és így boldogságot hozhatna az életünkbe.

 

Ezért a Lélekpár keresés során a bennünk levő Ideálokat minnél előbb meg kell ismerni, tudatosítani és végül elengedni, hogy illúzióba kergető hatásuk ne érvényesülhessen.

 

A lélek mikor beleszületik egy testbe, hozza magával annak az életnek a programját. Ez határozza meg sorsunkat egészen addig, míg tudatosságunkkal formálni nem kezdjük életünket.

Gyermeki énünk még nem azonosítja magát egyik nemi szereppel sem, de a környezet tudatos és öntudatlan programozása már elindul. A szülők és mindenki aki érintkezik a gyermekkel, jeleket ad arra, hogy minek látja Őt, fiúnak vagy lánynak. Megerősíti azt a személyiségrészt, amilyen testtel született és így alakul ki az a téves önazonosságunk, hogy csak fiúk vagy csak lányok vagyunk!

 

Hiszen a testet lakó lélek éppúgy nevelhető, programozható lenne mindkét nemre, de a világ eldönti és bevési, hogy: A kisfiúk nem sírnak, a kislányok pedig nem verekednek!

 

Ezzel elveszítjük a kapcsolatot belső nemiségünk másik felével és ahogy évek múltán sem ismerjük meg, úgy nem találjuk meg Őt a külvilágban sem.

Éppen ezért ennek megoldása belső elfeledett felünk feltárása, megtalálása!

 

Forrás:http://www.onmegvalositas.hu/lelekpar/lelek

A lelki társunk, noha ugyanannak a karmikusan egymáshoz tartozó lélekcsoportnak a tagja, mint mi, valami sokkal több is. A lelki társ-kapcsolat nem egy, hanem sok újjászületésen át alakul ki, és ezekben majdnem mindig nagyon pozitív kapcsolatban voltunk.Ki a lelki társ?

Egy embernek több lelki társa is lehet - minél régebbi a lelke, annál több.
A lelki társ ide születhet mellénk, ebbe az életünkbe, vagy a másik dimenzióból segít, bíztat.
A lelki társunk nagyon jól ismer minket, rengeteg erős és összekötő közös élményünk van.
Összetalálkozni egy lelki társsal, mindegy hogy legelsőre, vagy újra, egy másik életünkben, mindenféleképpen különleges érzelmi élmény, hatalmas friss erőt érzünk, megáll egy pillanatra a szívünk, megbizsergünk, és úgy érezzük,
nem akarunk elkerülni mellőle soha többet.
Olyan érzés, mint a szerelem első pillantásra. Hiszen ugyanabból az érzésből is ered.
A szerelem első látásra olyan mély intimitású lehet, ami arra utal, ismertük – és szerettük - már egymást jól előző életünkben.

A lelki kapcsolat...

Lelki társunkat lehet, hogy csak egy-két személyes találkozás után ismerjük fel, és ilyenkor érezhetünk féltékenységet is, ha más emberekkel már jó kapcsolatban van, és nem értjük, miért dobog olyan hevesen a szívünk.
A lelki kapcsolat csak kicsit később kerül ilyenkor fényre, és akkor már jól érezzük magunkat a társaságában, hiszen rengeteg régi jó élmény (még ha nem is emlékszünk rá, hogy mi) köt össze. És a régi tapasztalataink alapján vetítjük magunknak előre a pozitív jövőt.

Mindenki megtalálja a lelki társát?

Az emberek szívesen kérdezik, hogy megtalálják-e valaha a lelki társukat?
Vagy hogy a mostani szerelmük az-e?
Talán ilyenkor nem is a lelki társat keresik, csak azt a feltétel nélküli szeretetet, amit a szüleiktől kaptak. A szerelem általában nem ilyen, nem feltétel nélküli.
És hiába vagyunk szerelmesek, ha hiányzik ez az érzés, nem érezzük magunkat jól a kapcsolatban, és megyünk tovább, keresgélünk.

Ha egy lelki társunk a kedvesünk – mert ne felejtsük el, lelki társ lehet jó barát, azonos nemű rokon, vagy ismerős is - a szerelmen túl valami hatalmasabb és tartósabb köteléket is ki tudunk alakítani, mélyebb érzéseket és szenvedélyt is megélhetünk.

Ki a „Lelki társ”?:

 

A tudata, hogy Ő létezik, hogy Ő is ezen a bolygón él, már az is könnyebbé teszi a lelkem. Nem tudom honnan, de tudom, hogy Ő is gondol rám, mert hiába a távolság, én is így élek. Létezésének tudata beépült létezésembe… de nem! Ő a részem a kezdetektől fogva, vagy még azelőttről. Magammal hoztam, amikor a Földre költöztem, amikor itt és most testbe költöztem.

Amikor olvastam az első levelét, érezte lelkem, szellemem, hogy öröktől fogva ismerem, hogy Rá (Rá is) vártam, oly sok éven át. Eljött az idő, hogy a fizikai világ eszközeivel is „megismerjem”. Olyan volt ez, mint egy hatalmas lélegzetvétel, amely óriási sziklákat görgetett le szívemről. VÉGRE!

És ha nem írunk, ha nem telefonálunk, akkor is tudom, hogy gondol rám.

Úgy lépdelek, hogy biztos vagyok benne, minden lépésem figyeli, mert lépéseit figyelem.

Ha időnként elragad a düh, a világ magába fordult értetlensége, elutasítása, anyagiassága miatt és magába ránt az elkeseredés, érzem tekintetét az Övét! Zsigereimben érzem: nem vádol, csak átölel. Elfogadva megnyugtat: Veled vagyok, ez a fő!

Olyan ez, mint a szerelem, de nem az: ATTÓL JÓVAL TÖBB.

Lehunyom a szemem, és már érzem is, hogy itt van, és olyankor azt mondom:

Szeretnék elrepülni, beléd bújni,

Gondolatoddal gondolkodni,

Megölelni mindent, mi benned él!

 

De már régóta benne élek és Ő bennem él.

 

Csak a fizikai test nem képes elfogadni a tényt.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

valaki04@citromail.hu

(Gyöngyi0423, 2010.10.23 08:05)

Szeretném megkérdezni,mi jelzi azt hogy lélektársunk ismert meg.
Nagyon sok erre utaló cikket olvastam,de még sem értem az egészet.